Amikor a bárányok jajgatnak

(avagy hogyan tisztítja meg a pásztor a bárányait)
51.Zsoltár.1-4. "A karmesternek: Dávid zsoltára, abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz. Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!"
Amikor Dávidtól azokat a csodálatos Igeverseket olvassuk az 51.Zsoltárban, ki ne csodálkozna rá, mennyire szépen írja le a vágyakozását a megtisztulás iránt az egykori pásztorfiú. S ha ismernénk, hogy a pásztorok hogyan ügyelték a bárányaik megtisztulását" - rádöbbennénk mennyire mélyek a zsoltáríró szavai, mennyire komoly dolgokat kér magára nézve Istentől, amikor a megtisztítását kéri. Nézzük hát meg, s tanuljunk abból, hogy a pásztorok hogyan végzik (az igazi pásztorok) a bárányaik megtisztítását.
Olvassuk csak el mégegyszer:
51.Zsoltár.1-4 "A karmesternek: Dávid zsoltára, abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz. Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!"

Birkanyírás után van ez, a bárányok megmosása, védelmet biztosít az új gyapjú (és persze a birka) számára az élősködők ellen. A pásztor egy szűk járatot csinál, kétoldalt úgy beszorítja őket hogy ne tudjanak megfordulni (!) nincs visszaút. Akkor az elsőt megfogja és (mivel nem nagyon akarnak fürödni menni) a lábánál fogva belehúzza a vízbe. Egynek tehát el kell kezdeni, utána megy a többi. "Beszorított helyzet", hogy ne tudjanak megfordulni, megállni töprengeni, stb. Menni kell, nincs demokrácia. A pásztornak keménynek kell lenni. Nem lehet finomkodni, nincs tekintettel arra, hogy ki tud úszni ki nem, kinek folyik az orra, kinek nem, ki szült esetleg éppen előző nap
ki nem.
A keresztények között sokszor van az, hogy nem meri senki sem "elkezdeni", sokszor van, hogy toporgunk egy helyben, megfordulunk... milyen jó, hogy Isten ad beszorított helyzetet, amiben némi presszió által arra kényszerít, hogy előre menjünk és a vége a megtisztulás lesz, de amikor benne vagyunk és a beszorított helyzetet érezzük, nagyon nem akaródzik ez az állapot... aztán viszont zsupsz... és utána jobb már... akik "kimaradnak" (persze az igazi pásztor esetében ilyen nincs csak nálunk keresztényeknél) akiknek nem akaródzik megtisztulni, vállalni a beszorított helyzetet, nyomorúságot, stb... na azok vakaróznak... de sok ilyen vakarózós keresztényt lehet látni.
"Ó, én nem böjtölök, mert nem vagyok rá alkalmas, nem vállalom ezt a nehézséget, ezt a "beszorítottságot", mert nem tudok, nem bírom, nem akarom, az orvos is megmondta"... stb... Aztán jönnek a nyavalygások... "nem tudok növekedni, nem tudok adakozni, nem tudok ellenállni a kísértésnek", stb. stb.
A keresztény pásztor vár... nem "
erőszakolja" a megtérést, a bűnvallást, a megtisztulást, mintha arra várna, mikor lesz már kellemetlen a báránynak, a vakarózás... de minél többet vársz, annál nagyobb a gyapjú, annál nehezebb a kórokozót elpusztítani. A keresztény pásztor megvárja amíg "Isten ráterheli a bűnt" valakire, ahelyett, hogy belenézne a szemébe és megmondaná... a keresztény pásztor egyfajta "lelki érettségre" bízza a bűnvallást a megtisztulni akarást, az igazi pásztor pedig tudja, hogy ha nincs megtisztulás, pocsékba megy az egész gyapjú. Az igazi pásztor tudja annak a felelősségét, hogy ebben mért kell keménynek lenni. A birkák bégetnek "Ó, pásztor, te olyan kegyetlen vagy, kíméletlen, nincs empátiád felém, nem tudod megérteni, hogy még nem vagyok kész, olyan magasak a te elvárásaid" stb. Az igazi pásztort meg ez nem érdekli. Tudja, hogy mi KELL a birkának és nem csak azt nézi mi a KELLEMES pillanatnyilag, hanem azt, hogy mi KELL és mi a hasznos hosszútávon a birkának. Nos? Mi lenne a mai keresztényekkel (akikre „vár a világ”
ahogy énekeljük, akik csodákat akarnak látni, akik tüzet várnak a mennyből és ébredést) mi lenne ha összeakadnának egy igai pásztorral, aki ugyanazt tenné velük, gyülekezeti tagokkal, amit és ahogy egy pásztor az igazi bárányokkal tesz? Lenne nagy jajveszékelés, mert a demokratikus bárányok maguk döntik el, mikor érettek a megtisztulásra, no és mennyire adják oda magukat a pásztor megtisztító munkájára.
Egy birka kiszökött a karámból, elszelelt... nosza, a pásztor ugrasztotta is a legényét, "Hozd ide azonnal, fuss utána!" Ó, pedig hát mit számítana, 1000 birkából egy, az semmi. A kórokozók java úgyis elpusztul, ha a többi birkára akar telepedni akik tiszták... no nem. Ha egy, csak egyetlen egy is akár nem tiszta, befertőzheti az összes többit. Nincs kibújó, nincs meghatódás, nincs "megértés", ha fürdés van, fürdés van és nem kívánságműsor.
Miért erőtlenek a gyülekezeteink gyakran? Miért van, hogy mindig ugyanazok ellen a "kórokozók" ellen kell harcolnunk? Mert a gyülekezetek egyfajta demokráciát
akarnak a pásztorra kényszeríteni. "Akkor vagy jó, ha végtelenül türelmes vagy hozzám, hiszen Isten is türelmes" vagy "Akkor vagy jó, ha végtelenül szeretsz engem és ezt akkor hiszem el, ha mindig a kedvemre teszel"... de már bocsánat, Isten NEM ilyen...
Mondd, mikor tisztított meg valóban alaposan a Jó pásztor téged legutóbb? Úgy, ahogy a pásztorok a bárányokat szokták: mikor csupaszított le, meztelenített le teljesen? Mikor jutottál utána teljesen beszorított helyzetbe, ahonnan se erre-se arra: csak a tisztulásba? Mikor érezted magad csupasznak, semminek, meztelennek és senkinek, tehetetlennek és kiszolgáltatottnak a Pásztor keze alatt, amikor hiába rugódoztál, hiába próbáltál menekülni, hiába vágytál, hogy könnyebb legyen, nem könnyebb volt hanem egyre nehezebb? Mikor ragadott meg és kényszerített arra, hogy hiába prüszkölsz, hiába jajgatsz, Ő megtisztítson? Mikor érezted, hogy mindjárt megfulladsz és ezt nem tudod tovább kibírni és mikor ragadott meg téged ő és rántott ki a vízből, hogy szinte
belejajdultál, s álltál ott levegő után kapkodva, csupaszon, csurom vizesen? Volt már ilyen helyzetben az életed? Átélted már ezt? A pásztor így tisztítja meg a bárányát ugyanis...
De sok keresztény él évtizedek óta és mímeli azt, hogy ő tiszta. Mert mindig nyakkendőben jelenik meg a gyülekezetben, mert mindig jól fésült és illatos, és szépen vasalt inge, blúza úgy hiszi meggyőzi a többi testvért, hogy ő – rendben van az Úrral, ő tiszta. Ám az illatos parfümök alatt a pásztor orrát facsarja gyakran a belső bűz, látja a vasalt ingek által takart a lelkeket rágó férgeket és szeretne téged igazán megtisztítani. Lecsupaszítani. Teljesen. Levenni rólad minden álruhát, mindent amivel takargatod magad, leplezed a tisztátalanságodat, s míg remegsz és vacogsz, valójában a terhedet vette le. Beszorított helyzetbe akarja juttatni az életedet olykor. Nehézségek közé, falak közé, hogy ne menekülhess és megragadni téged. Ó igen, ez nem egy elegáns helyzet, a többi testvér ilyenkor egy vergődő lemeztelenített embert lát,
akinek a rútságán esetlenségén, talán megbotránkozik, de te ne törődj vele. Mert a Pásztor azt akarja, hogy valóban megtisztulj. Hogy ami innentől növekszik abban ne férgek tanyázzanak, hanem értékes és tiszta legyen.
S de sok gyülekezetben nem történik ez meg. Vagy megtörténik néhánnyal, míg a többi a száját húzogatja: "Hm, lám, lám, minidig milyen elegáns volt, milyen tisztának tűnt, most meg itt van csupaszon, cccc, a szégyentelen” Miközben téged tisztít a Pásztor, a szájukat húzogatók, akik mindig a könnyebb utat keresik, akik mindig a kibúvót keresik, akik a tisztulás elől inkább ilyenkor még lelkesebben rejtegetik a "férgeiket" – gondoskodnak arról, hogy ott maradjanak ezek a férgek a gyülekezetben... pont ők teszik ezt, akik úgy meg tudnak botránkozni azon, ha valakit az Úr megragad...
Hát mondd ki a zsoltáríróval, de úgy, hogy tudd, hogy mit mondasz és miről beszélsz: „Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!” s mondd, vállalod ami ez után következik, ha a
Pásztor komolyan veszi a kérésedet?

(P.Sz.B)

Tags: 
Értékeld a cikket: 
No votes yet