Híd vagyok
Albert Károly: Híd vagyok!
Nagy hivatással bíztál meg, Uram,
hogy legyek híd ég és föld között:
hitemnek íve kösse partjait,
felépítse, mi egykor romba dõlt.
Kezedbe veszel, gyúrsz, formálsz, faragsz,
próbákkal terheled a lelki hidat:
mert bírnom kell minden terhelést,
örvényt, áradatot, pusztító vihart.
Követeid járnak e hídon
fénybe öltözöttek, dicsõk, nagyok...
Rám is hull tõlük néha egy sugár,
s ilyenkor köszönöm, hogy híd vagyok.

