Wesley, John

John Wesley élete és tanítása
(1703-1791)
Garth Lean: Tűzből kikapott üszök című könyvének kivonatos összegzése
1.Szívtelen korszak
18. század, Anglia. A Marlborough háborúnak vége, Anglia a jövő országa. Tengeri uralma folytán Amerikát, Indiát, Kanadát meghódíthatja, Napóleont legyőzheti. Országon belül ipari forradalom van. A rabszolgakereskedelem virágzik. Ezekben az évtizedekben több millió(!) rabszolgát hurcoltak hajókon különböző országokba! Anglia szabad ország volt: szabadon beszélhettek, publikálhattak mindent, amit akartak, senkit sem lehetett önkényesen börtönbe vetni, vagy megkínozni, szabad vallásgyakorlás volt. Szilárd, belső béke volt az országban. Legalábbis a látogatóknak ez volt a benyomása. De kétszáz év távlatából ezt írja Harold Nicolson : „Az évszázad első fele Angliában az erkölcsi zülöttség kora. A politikusok megvesztegethetők, a papok hanyagok, a középosztály csak a pénzszerzésre gondol, a néptömeg féktelen,
iszákos és durva.” Marlowe ezt írja : „A romlottságon túl, volt a társadalmi életnek még egy viszataszítóbb vonása is, a szívtelenség.”
Ha ez a szívtelenség megvalósult volna továbbra is, a világ nagyon nyomorúságos helyzetbe kerülhetett volna: Afrika egy rabszolgatenyészet lett volna (bár már így is egy kicsit az volt).
Ezt a szellemiséget csak egy erősebb szellemiség törhette volna meg. H.W.V. ezt írja: „A 18.század első fele a materializmus, a ködös ideálok, az elhaló reménykedések kora. De még a század közepe előtt megváltozott ez a jelleg. Egy mozgalom indult el, páratlanul nagyszerű vezetővel az élén. Ez a vezető a sziklából vizet fakasztott, hogy a kiszikkadt országot felélessze... Nincsen korszak a maga magános lázadói, tiltakozói nélkül, olyan férfiak nélkül, akik megpróbálják feltartóztatni, megszabni az egyes irányzatok útját. Ilyenek voltak: Chatham a politikusok, Thomson a költők, Berkeley a filozófusok, Law a teológusok között – új gondolatokat hirdettek, új harmóniákat találtak
meg, új ihletést nyertek a koruktól. De mindezeknél jelentősebb hatalmas befolyása és munkájának hordereje lévén: Wesley János..”
2.Egy élet elindul
Wesley János 1703. június 17-én született. John születése előtt egy évvel a Wesley szülők összevesztek, így János apja (igaz, akkor még nem élt JánosJ), Sámuel elment, és beállt a tengerészethez. Egyszer visszatért, hogy aztán végleg elhagyja a családját, de a lekészlakjuk egy része tűzvészben elégett, így emiatt kibékültek. Zsuzsanna – János anyja - ekkor került áldott állapotba, és világra hozta Jánost, 15. gyermekét.
Wesley Sámul szilárd alapelveket valló, bátor, heves vérmérsékletű ember volt, és lelkész. Gyülekezete egyes tagjai juhait leszúrták, kutyáját megcsonkították, vetésére és házára tüzet vettetek stb.
Sámuel felesége, Zsuzsanna nonkonformista családból származott. 25. gyermek volt. Nonkonformista gondolkozást 13 éves korában elvetette, és az anglikán egyházba lépett. Naponta 6 órán keresztül tanította gyermekeit,
és imaórákat tartott 200 gyülekezeti tagnak a konyhában. 19 gyermek anyja volt. A Wesley gyermekek kemény, fegyelmezett, keresztény nevelésben részesültek. A „vessző” nem volt ismeretlen dolog a családban, de a lelkészlak „az éneklő madarak fészke” volt, ahol vidámság és boldogság uralkodott. Az Isten-kép, amit gyermekségük idején édesanyjuk kialakított bennük, egész életükre döntő hatással volt.
Wesley János 6 éves volt, mikor a lelkészlakot felgyújtották a gyülekezeti tagok éjjel (jó kis közösségJ). János a tűzre ébredt fel, és épp akkor ugrott ki a házból, amikor a felette lévő tetőgerenda beszakadt. Ettől kezdve anyja „tűzből kikapott üszöknek” nevezte.
Wesley 10 évesen a charterhouse-i iskolába került. 17 éves korában Oxfordban lesz a Church College tanulója. János ezekben az időkben erkölcstelen életet élt. Ahogy Tyerman mondja : „Wesley János szentként jött Charterhouse-ba, és bűnösként távozott.” Oxfordban rendszeresen imádkozott, és olvasta a Bibliát, de semmi belső megszentelődést
nem érzett. Wesley ezt írja naplójában: „Nem voltam elégedett…olyan életet élhettem, ami hajlamaimnak kiválóan megfelelt, és mégsem voltam boldog. Az ok bizonyára az volt, hogy nem ismertem Istent, jelenlegi, és eljövendő boldogságunk forrását.”
1725-ben egyik ismerőse Kempis Tamás „Krisztus követése” című könyvét kölcsönadta. Wesley meggyőződött, hogy „vagy egész életemet Istennek szentelem (és nem csak annak egy részét), vagy teljesen megtartom magmanak, - ami végül azt jelenti, hogy telejesen az ördögé leszek.” Ettől kezdve Wesley mindennap 1-2 órát imádkozással, elmélkedéssel töltött. Minden szombaton önvizsgálatot tartott, és fogadalmakat tett a következő hétre vonatkozólag. 1726-ban fellow lett Lincoln College-ben. János öccse, Károly volt János legközelebbi testvére. Először Károlyt ingerelte, hogy János lelkileg milyen komoly. Ámde 1729 januárjában megváltozott, és iskolájában – Oxfordban – 2-3 társat gyűjtött maga köré, és elhatározták, hogy komoly, fegyelemzett lelki életet élnek, a görög
Újtestamentumot olvassák együtt, és keményen dolgoznak. A tanulmányi szabályzat betartása miatt elkezdték metodistáknak gúnyolni, mások heti Úrvacsorájuk miatt szakramentalistáknak nevezték, megint mások Biblia-molyoknak vagy álmodozóknak nevezték. Amikor Wesley János 1729 novemberében visszatért közéjük, belépett a társaságba. Hamarosan a vezetőjük lett. Ekkor történt meg az, hogy János érdeklődése saját lelki állapotárol mások lelki gondozása felé fordult.
3.Oxfordi próbálkozás
Oxfordban a 18.század első fele a hanyatlás korszaka volt. A tanárok képzetlenek voltak. Legtöbbjük felszentelt anglikán pap volt, de szexuális és homoszexuális botrányok nem voltak ismeretlenek közöttük. Így érhető, hogy Wesley társaságát se fogadták lelkesen. Gúnyolták a társaság tagjait, röpiratban vádolták Jánost, megingatták a tagokat és tanácskoztak a Szent klub (így nevezték el a csúfolódók) sorsáról.Wesley, mikor apjának megírta, válaszként sok bátorítást kapott : „Mondanom sem kell, inkább kívánom, hogy
bármelyik fiamat így nevezzék (Szent klub atyja), mint hogy az „Ő szentsége” titulussal illessék…őrizd meg kedélyedet, függetlenül attól, milyen bánásmódban részesülsz….Csak annyi vitorlát feszíts ki, amennyi szükséges, de tartsd szilárdan a kormányt!”
1732-ben némi tartózkodás után Whitefield György is csatlakozott, aki az eljövendő ébredés harmadik nagy alakja volt.
1733-ban 27 járultak Úrvacsorához, de néhány hónappal később már csak öten. Végül úgy tűnik, hogy a Szent klubnak Whitefield György, és a két Wesley fivér fejlődéseben játszott nagy szerepet.
4.Kudarc Amerikában
1735. ápriliában meghalt Wesley János édesapja, Sámuel. Ebben az évben Wesley kiment Georgiába, hogy ott legyen lelkész. A hajó, amellyel ment, nagy viharba keveredett. 26 herrnhuti is tartózkodott a hajon vezetőjükkel David Nitschmann püspökkel. Ők a vihar közben zsoltárokat énekeltek, és nyugodtak voltak. Wesley János félt, és ez a tény aggodalommal töltötte el. „Miért nincs hitem?” kérdezte önmagától.
Miután megérkezett Amerikába, találkozott egy vezető herrnhuti lelkésszel. A beszélgetés így zajlott :
Lelkész: Ismeri Jézus Krisztust?
Wesley: Tudom, hogy Jézus Krisztus a világ Megváltója.
Lelkész: Igaz, de tudja-e, hogy Önt is megváltotta?
Wesley: Remélem, hogy Jézus értem is meghalt a kereszten.
Lelkész: Bizonyos ebben?
Wesley: Igen, bizonyos vagyok.
Tehát ekkor még Wesleynek nem volt személyes kapcsolata Jézussal.
Ezután Wesley majdnem összeházasodott Sophie Hopkey-val. 1738 január 2-án hajón van, és Anglia felé tart. Wesley depresszióban volt: „Négy napig képtelen voltam bármit is tenni”.
Ezután János, és öccse, Károly Böhlerrel (egy herrnhuti) beszélgetnek a hitről Böhler bebizonyítja nekik, hogy az üdvözítő hitet egy szempillantás alatt meg lehet kapni. János elhatározta, hogy végigjárja az utat: „imádkozni akarok a legfontosabbért, a megigazító, megváltó hitért.” Károlynál 1738. május 21-én történt meg a csoda. „Láttam, hogy a hit
alapján állok”-írta. János még késlekedett. De május 24-én elment a Szent-Pál székesegyházba, majd este egy másik összejövetelre. „Háromnegyed kilenckor, miközben hallgattam Luther leírását arról a változásról, amit Isten munkál a szívünkben, a Krisztusban való hit által, éreztem, hogy a szívem különösen meleg lesz. Éreztem, hogy üdvösségem tekintetében rábíztam magam Krisztusra, egydül csak Krisztusra, és megbizonyosodtam afelől, hogy Isten elvette bűneimet, igen, az én bűneimet, és megszabadított a bűn és a halál törvényétől.”
5.Új elhivatás
Ettől kezdve a Szentlélek életének dinamikus, ösztönző erejévé lett. Wesley azzal kezdte meg működését, hogy templomokban prédikált, ahová meghívták. De 1739-ben már csak hét templomban engedték prédikálni, mert a kényelmes keresztények megérezték a lelkesültségét, amit mindennél jobban gyűlöltek. Szabadidejében magánházakban, börtönökben, dologházakban beszélt.
Whitefield 1739-ben február 17-én a szabad ég alatt prédikált 200, 2000, 4000,
majd 10000 embernek (bányászoknak). Mikor Whitefield egy időre elutazott márciusban, Wesley-t kérte meg, hogy helyettesítse. Wesley idegenkedett a szabadtéri prédikálástól, de végül a Biblia meggyőzte arról, hogy ez helyes. Nem sokkal később Wesley megengedte két laikusnak, hogy prédikáljon. Wesleyt zavarta az, hogy prédikációit gyakran kísérték furcsa jelenségek: emberek estek össze, mintha meghaltak volna, vonaglottak, kiáltoztak. Viszont „nagyon sokan megváltoztak egy pillanat alatt: félelem, rettegés, kétségbeesés helyett szeretet, öröm, és béke töltötte el őket.” Ezért Wesley elhatározta, hogy se nem tiltja, se nem támogatja.
6.Világos beszéd az úton
A következő 57 év alatt minden reggel 4 órakor kelt, ötkor már prédikált a munkásoknak. Ezután elmegy egy másik településre, és ott is prédikál. 50 év alatt 380.000km-nyi utat tett meg, 50.000 beszédet mondott el, ahol csak hallgatókra talált. Wesley prédikációja mindig a lelkiismeretre hatott. Egyik - két, ugyanazon a vasárnapon tartott -
prédikációjáról ezt jegyzi fel: „A második áldottabb volt, mert nagyobb megbotránkoztatást keltett.” „Megváltás alatt a metodisták a szív és az élet megszentelését értik. Esztelenség az, ha egy asszony erényesnek tartja magát pusztán azért, mert nem él parázna életet, vagy egy férfi becsületesnek, azért, mert nem lop.” Wesley János azokat a tanokat hangsúlyozta, amelyek az égbe vezető utat mutatták, és amelyek a biblikus megszentelődést terjesztik a munkában. „Az Isten és az emberek iránti szeretet a vallás lényege. – írja 1743-ban – Hisszük, hogy ez a szeretet az élet orvossága; e megbomlott világ minden bajára gyógyszer, amely sohasem téveszti el hatását. Ahol ez megvan, ott karonfogva jár erény és boldogság. Alázat, szelídség, hosszútűrés, Isten minden tulajdonsága benne van, továbbá békesség, amely minden értelmet felülhalad, kimondhatatlan öröm és örök dicsőség.”
7.Prédikálás önmagában nem elég
Wesley társaságokat alakított ki. A társaságok tagjai hetente összejöttek, önvizsgálatot
tartottak, bátorították, vigasztalták, intették egymás, növekedve a kegyelemben. "Ha úgy prédikál is valaki, mint egy apostol - írja -, de a felébredteket nem gyűjti össze és nem neveli őket tovább az Isten utaiban, nem tesz mást, mintha gyermekeket szülne az embergyilkos számára. Pembrokshire-ben nincs megalakult társaság, ezért tíz egykor felébredtből kilenc mélyebben alszik, mint valaha….Az osztályok (társaságok) összejöveteli viszont lelki iskolák voltak, ahol bizalomra méltó vezetők irányításával egymásra találtak, hogy egymás segítve munkálják üdvösségüket, és az istenfélelem és az imádság jegyében beszéljék meg mindennapi életük szociális, etikai és hitbeli kérdéseit”
Wesley hihetetlenül munkabíró volt: 85 évesen is napi 60 km-t lovagolt. Életében kb. 400 ezer km-t tett meg lóháton, bejárva a brit szigeteket, miközben rengeteget olvasott (prédikátorait is erre biztatta és tanította).
8.Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért!
Wesley és barátainak összejöveteleit
számtalanszor támadták meg botokkal, ostorokkal, téglával, bűzbombával, görögtűzzel és záptojással felfegyverzett bandák. Ha Wesley-t eltalálta egy kő, nyugodtan letörölte a vért, és prédikált tovább. A kövek, melyek Jánost célba vették, elvesztették célpontjukat, vagy az ellenfelet találták el helyette. A furkósbotokat félrelökte, vagy a gyilkos kezéből kiütötte egy láthatatlan erő. Mások, akik dühöngve közelítettek hozzá, közvetlen közelében úgy érezték, mintha minden erejük elhagyta volna. Egyszer amikor valaki felemelte karját, hogy Wesley fejét betörje, majd kezét szelíden Wesley-re tette, és ezt mondta : „Milyen puha haja van!”. Máskor meg egy csőcselék letaszította egy dombról, de „meg sem botlott, az angyalok hordozták kezükben…A dicsőség lelke nyugodott rajta!” Jánost megvédte „az a különös kegyelem, és hatalom, ami Isten emberét kiséri.” Persze a fizikai bántalmazuás, csak a látványos része volt. Házasságtörők, diktátorok, valahol pápistáknak nevezték őket, másutt pedig pápaság ellenségeinek és
angolpártiaknak. Maga a Lélek, akit Wesley szolgált, volt kényelmetlen sok ember számára.
9.Az alvó egyház
Ez az akkori anglikán egyházra jellemző. Nagyon laza erkölcsű lett, a vezetők hanyagok voltak. Nem volt tapasztalatuk a Szentlélekről, és annak működéséről. Wesley-t rágalmazzák, miszerint a legsúlyosabb dolog a Szentlélek dolgait tettetni.
Szemléltetésképpen az 1738-ban írt „A prédikáció művészete” című művet idézem :
„Ki házi káplánnak szegődik el,
Az úri háznál vizsgáznia kell:
Ha inni jól tud és tubákhoz ért,
Ha nem neheztel vaskos viccekért,
Ha rajta nyelvét élesíti,
Gazdája kedvét benne leli”.
Azt hiszem ennyi elég is.
10.Feszültség és megújulás
Wesley mindvégig az anglikán egyház hű gyermeke maradt. A társaságok számára azonban az anglikán egyház lelkészei nem szolgáltattak Úrvacsorát. Ez a kérdés mind égetőbb lett, míg végül Wesley 1784-ben felszentelte dr. Coke-t és kiejlölte Asbury-val együtt, hogy
Amerikában szuperintendensek legyenek, ugyanis ekkor már 15.000 amerikai metodista volt.
Károly szerint a papszentelés egyenlő volt az egyházszakadással. János nem értett ezzel egyet, de valószínű, ebben nem volt igaza, ugyanis a szakadás János halála után nem sokkal bekövetkezett.
11.Kísértések asszonyok képében
Wesley Károly 1749-ben megházasodott, és ezután már nem utazott annyit. „Nem értem, hogyan adhat számot Istennek egy metodista prédikátor, ha házasemberként csak egyszer is kevesebbet prédikál vagy utazik, mint nőtlen korában. Bizony igaz: 'akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna” És ezt értette saját magára is. János nem lazult el, hanem ugyanúgy utazott folyamatosan. Ezért elhidegült felesége, Molly Vazeille, akivel 1751-ben házasodott meg. Molly egy házisárkány volt. Jánost hajánál fogva végighúzta a szobán, féltékeny volt, és kitalált koholmányleveleket gyártott, hogy Jánost lejárassa. Wesley mégis mindig nyugodt, és jókedélyű maradt. Végül Molly elment
Newcastle-ba azzal az elhatározással, hogy soha vissza nem tér, de végül másfél év múlva Wesley visszahozta, de nem volt köztük békesség. Molly 1781-ben halt meg. Károly házasságának idején gyakran rágalmazta Jánost, de 1752-ben aláírtak többen egy okmányt, miszerint nem rágalmaznak, nem gondolnak rosszat a másikról.
12.”János pápa” uralkodása
Egyesek szerint Wesley zsarnok volt, aki akaratát mindenképp véghez vitte. Hadd említsek ellenvetésként egy esetet: „Testvéreim meggyőztek egy mélyreható és mindent felölelő beszélgetésben, hogy a hívők megházasodhatnak anélkül, hogy lelkükben kárt szenvednének.” Wesley sajnálta, hogy Károly ellanyhult, Fletcher (kijelölt utódja) lebetegedett, és a legtöbb ember nem vállalt akkora áldozatot, mint ő. Voltak, akik vezetését a „szabad angolok megbéklyózásának” tekintették. Erre azt mondja Wesley: „Minden prédikátor és minden gyülekezeti tag elhagyhat engem, ha akar, de ha azt választja, hogy marad, akkor ugyanazok a feltételek érvényesek, mint kezdetben,
amikor hozzám csatlakozott.” Az Írás szerinti megszentelődést akarta terjeszteni saját társaságainak kovászai által. Wesleyt a Szentlélek vezette, és ezért engedték meg mások, hogy vezesse őket.
13.A hűséges forradalmár
Wesley nyíltan a rabszolgatartás, csempészés, és a pálinkafőzés ellen volt. Pártpolitikába sohasem avatkozott. Történészek mint például Lecky, Halévy vagy Temperley elismerték, hogy Wesley az egyik jelentős oka, hogy Angliában nem volt véres forradalom. A felsőbb réteget zavarta, hogy „rongyos emberek közönséges nyelven magyarázzák a Szentírást.”. Wesley szociális forradalmat hozott. Azt vallotta, hogy szociális változást csak az egyének megváltozása idézhet elő, de az egyének megváltozása nem igazi megváltozás, ha az nem vezet szociális változásokhoz. Munkások tízezrei változtak meg, tanultak meg írni, szónokolni, és értették meg, hogy Isten előtt ugyanolyan értékesek, mint a felsőbb réteg. Halévy írja: „Az ébredés visszaadta Anglia egyensúlyát.”
14.A szociális
forradalom
Mint már említettem az eljén, a rabszolgaság nagyon élénken működött Angliában. Wesley remélte, hogy lesz utódja, aki tovább harcolja az ügyet, és William Wilberforce személyében meg is találta. William Wesley munkája nyomán tért meg. 1807-ben rábírta a parlamentet a kereskedelem beszüntetésére.
Azonban a gyerek munkáztatás is probléma volt. Sokszor 4-5 éves gyerekeket illetve 7-12 éves gyerekeket foglalkoztattak szalag mellet sokszor napi 16, ill. esetenként napi 24 órában. A munkafelügyelő korbácsa is bizony gyakran használatban volt. A bányákban még rosszabb volt a helyzet. Lakásviszonyok rettentőek, nyomrúságosak. Munkásosztály tanulási lehetőségei a nullával voltak egyenlőek. Wesely, és azok a férfiak, akiket a Szentlélek birtokba vett, munkához láttak, hogy ezeken a nagy bajokon segítsenek. Így szép lassan megkezdődött a gyárreform, új munkástörvények, iskolareformok.
15.Vég és kezdet
Wesley élete végéig harcolt. Életét „Mindennél jobb, hogy Isten velünk van”
mondattal fejezte be. 1791. március 2-án halt meg.
„Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen.” (Jel 7,12)

Tags: 
Értékeld a cikket: 
5
Average: 5 (1 vote)