Az odafennvalókkal törődjetek

 A világban gyakran néznek ránk keresztényekre úgy, mint akik „elrugaszkodnak a realitásoktól”, úgy mint akik nem mernek szembenézni a tényekkel és ezért a vallásba menekülnek. Isten a Bibliában győztes életet ígér, győztes életről beszél, Szabadítóról beszél, de sok keresztény életét amikor nézi a világ azt mondja: „nem látom ezt a Szabadítót”, „nem látom, hogy az életed győztes lenne”, és joggal mondja ezt. Azt kérdezik, „miért higgyek én Istenben, ha Isten nem mentesít a nehézségek alól, ha küzdenem kell az életben és ha nem látom, hogy könnyű lenne annak aki hisz?”
Jogos kérdés, de nézzük csak. Realitásokról beszéltünk, arról, hogy mi keresztények a világ szerint menekülünk a realitások elől. Nézzük, a világ vajon szembe mer-e nézni a realitásokkal?

Olvassuk el az alábbi Igéket: „Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme, és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt.  Ezért mérgeskígyókat küldött az ÚR a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sok izráeli meghalt.  Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az ÚRhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért. Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra.  Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.”(4Móz.21.4-8)
„ Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.” (Kol.3.1-4)

Akkor térjünk vissza a bevezetőhöz:
A világban gyakran néznek ránk keresztényekre úgy, mint akik „elrugaszkodnak a realitásoktól”, úgy mint akik nem mernek szembenézni a tényekkel és ezért a vallásba menekülnek. Isten a Bibliában győztes életet ígér, győztes életről beszél, Szabadítóról beszél, de sok keresztény életét amikor nézi a világ azt mondja: „nem látom ezt a Szabadítót”, „nem látom, hogy az életed győztes lenne”, és joggal mondja ezt. Azt kérdezik, „miért higgyek én Istenben, ha Isten nem mentesít a nehézségek alól, ha küzdenem kell az életben és ha nem látom, hogy könnyű lenne annak aki hisz?”
Jogos kérdés, de nézzük csak. Realitásokról beszéltünk, arról, hogy mi keresztények a világ szerint menekülünk a realitások elől. Nézzük, a világ vajon szembe mer-e nézni a realitásokkal?
Mondok néhány „realitást” amivel szembe lehet nézni, amire lehet tényszerű, „igen”-”nem” választ adni. Vajon milyen kapcsolatban vagy Istennel, vajon Ő vezeti-e az életedet? Mit szólsz a körülményeidhez. Nem jók, s vajon a döntéseidet ki hozta eddig az életedben? Ki ragaszkodott ahhoz, hogy nem jó az Isten útja, hogy nem szabad elrugaszkodni a realitásoktól, hogy az életünket magunknak kell irányítani a világban? Nem a keresztények nem akarnak tudomást venni a realitásokról, a világról ami folyton változik és illúzió, hanem a világ nem akar tudomást venni Istenről, Aki változhatatlan és örök. Ezért bukik el a harcaiban annyi ember. Ezért élnek úgy, hogy vég nélküli szenvedés az életük, tele megpróbáltatással és küzdeni kell – de győzelem nincs.

Elmondok egy történetet, amikor az emberek így gondolkodtak. Zúgolódtak Isten ellen, teljesen olyanok voltak mint a mai emberek nagy része, nem kellett nekik az Isten által mutatott út, lehetőség. „Szívből utálták” az Isten által kínált, adott dolgokat, Isten gondoskodását megvetették. Isten iránti hálától is szívből undorodtak. Isten sokáig tűrte, hogy táplálja őket, gondoskodik róluk, aztán egyszeriben mérgeskígyók között találták magukat ezek az elégedetlen emberek és akkor kezdődött csak igazán a harc, az életükért. Sokszor az ember így tapasztalja meg a realitásokat a világban. Isten megkereséseire, áldásaira nemet mond és egyszerre nehézségek és leküzdhetetlen problémák, fájdalmak között találja magát. Ám ad Isten lehetőséget ebben a helyzetben is. Meg lehet menekülni innen is. Isten hihetetlenül ért ahhoz, hogy akár tüzes kemencéből, akár oroszlánbarlangból, akár hatalmas túlerő markából szabadítson ki téged. Amikor azt mondod nincs megoldás, Isten kínál megoldást, csak fel kell tekinteni Rá. Ez a történet erről beszél. Megtanít arra, hogy menekülj meg a legyőzhetetlennek látszó nehézségek közül. Nem sebek nélküli élet és nem fájdalom nélküli élet a keresztény élet sem ahogy a világban mindenkinek az életében ott vannak a „mérgeskígyók” a hálátlanság, az elégedetlenség mérgeskígyói.
Nekem meggyőződésem, hogy Isten nem szórakozásból küldte rájuk a kígyókat. Nem azért, hogy kiirtsa őket, csak megmutatta nekik, szembesítette őket a bűneikkel. Mint amikor minket szembesít Isten a bűneinkkel: hálátlan vagy Isten iránt, akkor találd szembe magad egy hálátlan emberrel és nézd meg, hogy fáj ez! Érzéketlen vagy Isten iránt? Akkor találd szembe magadat egy érzéketlen emberrel és nézd meg, tapasztald meg mennyire fáj ez neked,ahogy Istennek a te érzéketlenséged fáj. Nem érdekel, hogy ez fáj Istennek? Akkor szembe találod magad olyan emberekkel akiket a te fájdalmad nem érdekel. Sok ilyen ember vesz körül? Sok közönyös, nemtörődöm, kegyetlen, gonosz ember? Isten kínál megoldást, hogy ezek ellen a halálos mérgű „kígyók” ellen győztes lehess. Van lehetőséged meglátni mi vezetett odáig, hogy nem tudsz győzni, hogy elfogy az erőd,, van lehetőséged bűnbánattal Istenhez kiáltani és újra erőre kapni ha feltekintesz, ha nem a sebeidre nézel, ha nem azok okozójára nézel, hanem Krisztusra.

De hogyan lesz nekem is ilyen „rézkígyóm” amire felnézhetek? Hogyan láthatok bármit is, bármilyen segítséget? Kérdezik sokan és valóban nem látják a segítséget, mert a segítséget valaminek meg kell előznie. A Biblia így írja ezt az említett történetben: „ Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és ellened szóltunk” - Ez volt az a pont amikor Isten azt mondta, közbe avatkozik, ad szabadulást, ad lehetőséget, ad kiutat, ad megoldást.
Krisztusban elrejtett élet – mondja az apostol. Krisztusban elrejtett élet amelyben az odafennvalókkal törődünk.
Szeretnek sokan felfelé nézni Krisztusra, Aki a mennyben az Atya jobbján ül. Milyen könnyű és milyen áldott dolog a dicsőségben levő Krisztust látni. Szeretnek felfelé nézni Rá, s nem értik, hogy ettől miért nem lesz könnyebb az élet. Nem értik, miért nem „hat” ez? Pedig imádkozunk, pedig járunk a templomba is, akkor mi a hiba, miért nem „hat” az ha felnézünk? Nézegethettek volna ők is felfelé addig amíg mindegyikük el nem veszik, az nem segített volna, de előbb fel kellett kiáltani „Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és ellened szóltunk Mózes!” Előbb fel kell kiáltanod, előbb meg kell látnod a vétkedet, előbb meg kell látnod, hogy Szabadítóra van szükséged. Előbb fel kell kiáltanod, hogy „Istenem, vétkeztem ellened, mert nem érdekelt, hogy mennyire fáj neked az én érzéketlenségem, hálátlanságom, közömbösségem!
A keresztény élet nem a menny dicsőségével kezdődik, hanem a hétköznapok realitásaival, a hétköznapok harcaival, elesésekkel, bűnbánattal és az Úrhoz kiáltással. Azzal, hogy szembe találom magam a saját bűneimmel és ez fáj, és kiáltok! Krisztusban elrejtett életre nem a mennyben lesz szükségünk hiszen ott ki elől kellene elrejteni, hanem itt a földön van szükség Krisztusban elrejtett életet élni. De mit jelent ez? Azt jelenti, hogy mielőtt Krisztusra néznék a dicsőségesre, Krisztusra nézek Akit átszegeztek. Krisztusra nézek, aki szenvedett. Krisztusra nézek, aki felemeltetett. Mielőtt a mennybe felemeltetett volna – a keresztre. Sokan szeretnek Krisztusra nézni Aki a mennybe emeltetett az Atya jobbjára, kevesebben Krisztusra, Aki előbb a kereszten emeltetett fel. A mennybe emeltetett Krisztushoz az út előbb a keresztre emeltetett Krisztushoz vezet. Nem tudod megkerülni. Nem tudod kikerülni. Hozzá kell kiáltanod! Vétkeztem, mert hálátlan voltam Isten felé!

Az első történet amit elmeséltem a „külső harcokról” szól. A körülményekről amelyekkel szemben a mindennapjaidat meg kell harcolnod. Fájdalmakkal és kegyetlenségekkel, amelyeknek már tudod ki és mi a forrása de: van Szabadítód, Van Krisztusod Aki erőt adhat, van Megváltód, van Istened, Isten nem hagy magadra a nehézségek közepette, hanem újra és újra megújít, megerősít, meggyógyít, talpra állít.
A második történet, a gyógyulás és a szabadulás története volt Krisztus története, a Golgota. Ez a belső harcokról szól. Arról, hogy a menny elérése nem valósulhat meg bűnbánat nélkül, engedelmesség nélkül, nem valósulhat meg áldozat nélkül, nem valósulhat meg odaszánás nélkül. Később János apostol írja a Jelenések könyvében: „Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: "Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?"Ezt mondtam nekik: "Uram, te tudod". Mire ő így válaszolt: "Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.” Nem a mennyben az Atya Jobbján ülő dicsőséges Krisztusra néztek és minden harc megszűnt az életükben, minden nehézség elhárult és azért voltak hófehér ruhába öltözve, mert az életben semmi nehézségük nem volt, hanem azért, mert harcból jöttek, nyomorúságból, de mielőtt találkoztak volna a Dicsőségben levő Krisztussal, találkoztak lélekben a megfeszített Krisztussal és Ő mosta meg a ruhájukat, a Bárány vére fehérítette meg, a kereszten felemelt Megváltó Jézus fehérítette meg a ruhájukat.
És mindkét harc lehet győztes harc. Isten elvégezte a győzelmet, megadta a lehetőséget az életed számára a győzelemre, megadta a lehetőséget, s felemelte a Fiát a kereszten, hogy lásd, mit tett érted az Isten szeretete, hogy felnézhess arra, Akit átszegeztek, hogy erőt kaphass, hogy az Ő érted kiontott vére megmossa, megfehérítse a lelkedet, lemossa a harcok, a fájdalmak és a küzdelmek szennyét, lemossa a köpéseket és a saját bűneid szennyét, lemossa az elégedetlenségeid és az Isten iránti közömbösséged szennyét, minderre Isten lehetőséget adott és ezzel a lehetőséggel élhetsz, de ahhoz nem elégtételt kell venned és nem erölködnöd kell, hanem felkiáltani: „Vétkeztem Ura, Szabadíts meg engem!”. Nem az emberek vagy a körülmények nehézségei formájában megjelenő kígyókkal kell viaskodnod, hanem az „odafelvalóval” kell törődnöd. A kereszten érted az életét adó Megváltóval és a mennybe emeltetett dicsőséges Királlyal és Őbenne elrejtened az életedet, az Ő Vére védelmében, bűnt lemosó erejében, szabadító szeretetében elrejtőznöd: „Uram, soha nem akarok hálátlan lenni többé Feléd, soha nem akarok ellened zúgolódni és a Te szent akaratod ellen tenni, a Te hívásodra nemet mondani!” és meggyógyul az életed, erőt kapsz és megjelensz Előtte, a mennyben az Atya jobbján ülő Krisztus előtt hófehér ruhában.

Értékeld a cikket: 
5
Average: 5 (1 vote)