A terheltség bibliai példái - Saul

Bevezető gondolatok

Hálás vagyok Istennek, hogy az utóbbi években lelkigondozói-pásztori szolgálatomat elmélyítette azáltal, hogy beletekintést engedett abba a szellemvilágba, ahová senki be nem léphet Jézus Vérének védelme nélkül és a szabadító szolgálat kenete nélkül.
2003. márciusában a Szeráf Dicsőítő Iskola alkalmán a prófétai dicsőítésről volt szó, amikor Isten Szelleme kiáradt közöttünk. Azokban a napokban böjtben voltam, nagyon nyitott az Úr tanítására. Ekkor az Úr prófétai szavakat adott Pintér Béla testvérem szájába, aki hozzám lépett és mondta azt amit a Szent Szellem hosszú perceken keresztül diktált.
Ekkor hangzott el az, hogy egy új kenettel ajándékoz meg Isten, olyan kenettel, mely a Páromra is átárad és ezáltal új szolgálatba is visz bennünket. Nem tudta egyikőnk sem mi ez a kenet és szolgálat.
Következő nap életem első szabadító szolgálatába vezetett el az Úr, s csak órák múlva döbbentem meg azon, hogy számomra ez valóban merőben más, mélyebbre ható szolgálat.
Minél több alkalmat adott az Úr a szellemvilágba való betekintésbe, annál nagyobb lett számomra a szentség és engedelmesség fontossága.

Vágy ébredt a szívembe hónapokkal ezelőtt, s ez nem szűnt meg azóta sem, hogy egy-egy bibliai személyen keresztül lássam meg, nézzem végig, milyenné vált az életük Isten útját elhagyva, hogyan lett nyilvánvalóvá rajtuk a sátáni leuralás az erős emberek és a démonok által.
Imádságos szívvel és Jézus Vérének védelmét kérve kezdek ehhez az íráshoz. Kérem az Urat, Ő tanítson és világosítsa meg előttem Igéjét. Legyek kicsivé, hogy helyet adhassak teljes mértékben szellememben Isten Szellemének.
Mindenért legyen DICSŐSÉG az ÚRnak!

Előszó

Mielőtt hozzá kezdtem ehhez a kis bibliatanulmányozáshoz, nem hagyatkozhattam más tanításra, csak arra, amit Isten tanított nekem az elmult néhány évben és azokra az írásokra, melyek kezembe kerültek (más testvérek tapasztalatai által leírt könyvek). Magyarországon nincs még olyan lehetőség, hogy szabadító szolgálatban képezhesse magát tovább az ember. (Mindenféle szélsőségektől mentes, excatedra kijelentett "alapigazságok"-tól mentes képzésre gondolok itt)
Olvastam Peter Wagner, Derek Prince, Carlos Anacondia, Sergio Scataglini, stb idevonatkozó írásait, s természetesen évtizedekkel ezelőtt - a számomra oly' fontos alapkönyvet- Modershon Ernő: Az ördög igézetében c. írását.
Ezeket összevetve és néhány saját lelkigondozói tapasztalatomat is mellé téve a következő vált nyilvánvalóvá számomra:
A sátán hatalmasságokat, fejedelemségeket, erős embereket és démonokat vet be az ember ellen. (Ezeket persze lehet még tovább csoportosítani is attól függően mekkora területre és milyen feladatra vannak a sátán által kiküldve. Itt nem kívánom részletezni, hiszen mások alapos tanulmányokat írtak erről)
Egyes embereket nézve -tehát nem területeket!!- szeretném vizsgálni a Bibliát.
Egészen világos előttem, hogy 3 alapvető erős ember-t vetett be kezdettől fogva a sátán.
Ezek a következők:
1. Jezabel szelleme;
2. Antikrisztus szelleme;
3. Halál és pokol szelleme.

Ezek természetesen nincsenek önmagukban, mert ezek alá tartoznak a démonok. Jellemző mindegyik erős emberre, hogy mely démonok vannak hozzájuk kötve, de természetesen vannak átfedések ezek között a szellemiségek között. Ezt majd látni is fogjuk. Nem lehet tehát egy emberre -vagy jelen esetben egy-egy bibliai személyiségre azt mondani: ez az erős embere, tehát csak ezek és ezek a démonok működnek életében.
Ezek után tekintsük át Bill Subritzky: Szabadulás a démonoktól c könyvéből néhány részt felhasználva forrásként, hogy mely szellemiségeket nevezhetünk "erős embereknek" !

Jezabel szelleme
(Gyermekei: arrogancia, becsapás, büszkeség, félelem, féltékenység, feminizmus, gőg, gyűlölet, hamis vallások és eretnekség(pl. mormonizmus, Jehova tanúi,stb.) hazugság, hitetés, hitehagyás, istenkáromlás, kábítószer-élvezet, önteltség, pénzsóvárság, a pénz szeretete, kapzsiság, mohóság, szabadosság, engedékenység, szakadások az egyházban, szellemi vakság (pl. szabad kőművesség, mormonizmus, uralkodás/elnyomás, vallásoskodás, világi humanizmus

Paráznaság:
Bujaság
humoszexualitás
házasságtörés
kéjvágy
orális sex
önkieléégítés
prostitució
Szabad szerelem
szenvedélyek
széttört házasságok
szexuális perverziók
tisztátalan gondolatok
tisztátalanság (szellemi & testi)
vérfertőzés
elvetettség, elutasítottság

okkult dolgok:
Bálványimádás
boszorkányság
igézés
jövendőmondás
okkult gyakorlatok formái
spiritizmus
átkok (annak következményei) mocskos beszéd
varázslás

Bibliai példák

Saul :
Saul életében mindaddig megbújtak a démonok és maga az erős embere is, amíg alázatban tudott lenni, amíg Isten kontrollja alatt hagyta magát. Sámuel hatalmas eszköz volt Saul király életében, mert ő ugyan nem beszélt közvetlenül az ÚRral, de Sámuel számára isteni tekintély volt, ezért, mikor Isten előtt volt alázatos, akkor egyszersmind Sámuel előtt is. Így tehát, amíg Isten előtti tekintélyének, azaz Sámuelnek szavára engedelmeskedett, az azt jelentette, hogy az Úrnak Magának engedelmeskedik
Az 1Sám. 12 -ben olvashatjuk a próféta búcsúbeszédét, mely nem jelenti azt, hogy ezután "atyáihoz tért" volna, de innentől kezdve nagyon ritkán jelenik meg a nép előtt és a király előtt; akkor is azért, hogy közölje: az Úr tud a király és a nép engedetlenségéről és bűnéről és megítéli ezeket.

Saul első -egyértelműen fellelhető- terheltségének jele az 1Sám. 13. részben kezdődik.
Saul nam régóta, csupán 1 éve királya ekkor Izraelnek és épp' uralkodásának második évébe lép ( 1.Sám. 13:1 ), amikor Jonathán lerombolja a filiszteusok oszlopát Gébában, s ezzel kezdetét veszi egy könyörtelen hadviselés a két nép között.
Saul most sem indul "áldás" nélkül, ezért a 8. vers szerint "várt hét napig, a Sámuel által meghatározott időig, de Sámuel nem érkezett meg Gilgálba, a nép pedig széledezni kezdett tőle"
Ekkor nyilvánvalóvá válik előttünk, hogy félelmei vannak, melyek koncentrálódnak arra, hogy egyedül marad, szégyenben marad és vesztessé lesz a csatában. Ez tipikusan a kishitű, önző, nagy ego-val rendelkező ember jellemzője, azaz nyilvánvalóvá válik itt a király büszkesége, t.i. ő nem veszíthet, őt nem hagyhatja senki cserben.
Ezért ennek következményeként lép, mégpedig hibás lépéssel!
Isten elé lép, és az Úr parancsával ellentétben nem a próféta, hanem ezúttal ő végzi el gyorsan az égő áldozatot. Újabb terheltsége tűnik szembe itt, ez a vallásoskodás, méghozzá az érdekből megélt vallásoskodás, mert ahhoz gyáva, hogy "áldás" nélkül induljon, de igazából az áldozat szentsége számára semmissé válik, lábbal tapossa. Csak a filiszteusok miatti aggodalom és a félelem irányítja gondolatait és cselekedeteit.
A bűn pedig bűnt szűl: félelem, aggodalmaskodás - kishitűség - bizalmatlanság Istennel szemben - bölcstelen beszéd és cselekedet. Ez pedig már a (szellemi-lelki-fizikai) halálba vezető ösvény a király életében.
Az az ember, akitől elvétetik a kenet, érzi, hogy meggyengül, de a látszatot fenn akarja tartani. nem hajlandó elismerni, hogy vesztessé vált.
Ebből azt állapítom meg, hogy minden olyan ember, akin Jezabel szelleme van, s ezért másokat leural vagy éppen ő a leuralás szenvedő alanya - nem tud vesztes lenni.Látszatot tart fenn akár külsőségekben megmutatkozóan, akár úgy,hogy pl. pásztorként olyan tanításokat ad, melyeket mér rég nem tud hitelesíteni a Szent Szellem, visszavonulni a szolgálatból azonban nem akar, mert ezzel tekintélyét vesztené -gondolkodása szerint.
Saul nem hajlandó elismerni, hogy már vesztes, -noha a csata még el sem indult- ezért olyan parancsokat osztogat, mely által nyilvánvalóvá válik újabb démona, a leuralás, elnyomás. Teszi ezt azokkal az emberekkel, melyek függnek tőle, a katonái, a népe, s mindkét fél jól tudja, lehetetlen nem engedelmeskedni a királyi parancsnak. A tekintély tehát, érvényesülhet ezáltal.
Természetesen így másokon és másokban kárt okoz ezzel Saul, de olyan mértékben önző és büszke, hogy e pillanatban ez nem befolyásolja döntésében: 1Sám. 14:24.
Ezt a "böjtöt" azonban természetesen az Úr nem tudja megáldani, mert nem szentségből fakad, hanem emberi önzésből. Saul önző akaratából.
A következő szakaszban:1.Sám. 14: 24-32-ben azt olvassuk, hogy Saul ezáltal a döntése, megesketése által, hogyan viszi testi-leki tisztátalanság bűnébe a népet.
Amikor ugyanis a nap végén végre húshoz jutnak, a zsákmányra vetik magukat és "vérrel eszik a húst". Az ilyen nem emberi módon, ráadásul Isten parancsa ellen való étkezés csak a sátán győzelme. Milyen böjt az, amit alig várok, hogy befejeződjön, aztán rávetem magam az ennivalóra, ráadásul vértilalmat is áthágom, így elégítem meg éhségemet?! Saul maga okozta a nép vétkezését ebben.
A következő szakasztól nagyon érdekes részhez érkezünk: ettől fogva láthatjuk, ahogy Saul életében egyértelmű átfedések vannak a másik gyakori erős emberrel, az Antikrisztus szellemével.
Itt szükséges egy pillanatra meg is állnom, hogy a továbbiakban világosan érthető legyen Saul életének bukása.
Az eddigi szolgálataim alapján bizton állíthatom, hogy gyakori esetben a Jezabel szellemével megkötözött ember életében nem elégszik meg csupán ennyivel a sátán. Tovább megy, hogy még inkább leuralja "kiszemelt áldozatát. Így a legkézenfekvőbb, amikor Jezabel után az Antikrisztus szellemével is egyszerre (!!) találkozhatunk egy-egy ember életében. (Egészen súlyos eset, amikor ehhez a harmadik erős ember is társul, a Halál és pokol szelleme. De ilyen esettel is találkoztam nem egyszer)

Nézzük meg ezért az Antikrisztus démonait:
antiszemitizmus, átkok, boldogtalanság, dühkitörések, éjszakai ijesztések (rémálmok, rémképek,lidércnyomások), félelem, gyilkosság,gyötrés, kínzás, harag, hazugság, hit hiánya, hitetlenség, irigység,gyűlölet, istenkáromlás, keserűség, lázadás, lopás, marxizmus és iszlám, meg nem bocsátás, azaz engesztelhetetlenség, meghasonlás, mocskos és romlott beszéd, önző törtetés, részegség, rosszindulat, szegénység, szerencsétlenség, versengés, viszálykodás szellemei

Látjuk, hogy ehhez az erős emberhez tartozik a gyilkosság démona is. Nos, Saul eljut oda ebben az igeszakaszban, hogy akár attól sem riad vissza, hogy saját fiát Jonathánt megölje. Mindez csupán azért, mert Jonathán a királyi parancs ellenére -jóllehet, ő nem volt halló távolságra sem, mikor apja szájából elhangzott a "böjtre" szóló parancs- evett mézet. Mikor egyértelműsödött, hogy Jonathán vétkezett, iszonyatos átkot mond ki magára Saul: "engem verjen meg az Isten, ha te nem halsz meg Jonathán!" (1Sám.14:44.)
Figyeljük csak: büszkesége hatalmassá növekedett, nem képes bűnbánatot tartani a saját élete felett, nem képes kimondani a nép előtt: miattam, önző bölcstelenségem miatt vétkeztetek, a fiam pedig nem vétkezett, csupán én. Ezért nyilvánvalóvá válik személyiségében a gyilkosságra való határozott szándék, csakhogy tekintélye megmaradjon. S ezt még tetézi egy önmagára kimondott átokkal is.Az átok démona pedig aktiválódik, s Saul ettől fogva rohamosan zuhan alá lelki-szellemi értelemben.
Írja is at Ige: "A filiszteus háború egyre súlyosabb lett Saul egész életében. Ezért, ha meglátott Saul egy-egy erős vagy bátor embert, azt maga mellé vette." ((1Sám.14:52) Szinte kimondatlanul is ott van benne: Istenre már nem támaszkodhat, félelme azonban egyre nagyobb, ezért fizikai erőben bízik és embereket állít maga mellé.
A következő részben a 15-ben olvashatjuk azt a két bűnét, mely miatt Isten véglegesen elfordítja fejét Saultól, s noha még életben marad nem is rövid ideig, mégis már a kárhozatnak él: elvettetett az Úr színe elől. Jaj, de iszonyatos ítélet ez!
Az 1-9. versekben van arról szó, hogy Isten parancsa ellenére megkíméli az amálekita Agág király életét, és a jószágok legszebbjét, javát.
"Ezeket nem akarták kiírtani,hanem csak a hitvány és értéktelen jószágot semmisítették meg." (1Sám.15: 9b.)
Még szinte be sem végezte ezt az engedetlenségét, amikor újabb bűnét hallja Sámuel, hogy t.i. "emlékoszlopot állított magának" (12b.)
Nagyon szívbe markoló Sámuel beszéde ekkor Saulhoz, mert így kezdi: " Milyen kicsiny voltál a magad szemében...."(17a) ezzel mintegy tükröt tartva a király elé. S a legmegdöbbentőbb az, hogy a nép vezető embere, Saul már ott tart, hogy szó szerint emlékeztetnie kell őt a prófétának honnan jött, mivé tette őt az ÚR és íme most hol tart...
Saul azonban már súlyosan megkötözött ember, s még most sem tér bűnbánatra, hanem vádolja a népet:
" Hiszen hallgattam az ÚR szavára, és eljártam abban a megbizatásban, amiért elküldött az ÚR: elhoztam Agágot, Amálek királyát, az amálekiakat pedig kiírtottam. A nép azonban elvette..." ( 20-21). Annyira megátalkodottá vált, hogy már összetörettetni sem tudott ISTEN Keze alatt.
Vajon van-e értelme az ember életének ilyen állapotban?! Vajon szabad-e egyáltalán ilyen mélyre jutott ember felé szolgálni még?! Azt gondolom, nem véletlen, hogy ennek az éppen tárgyalt résznek az utolsó verseiben ezt olvassuk: "Sámuel nem is látta többé Sault holta napjáig.." (35a.)

Úgy gondolom, hogy ez az az időszak Saul életében, amikor már nem képes kontrollálni sem szavait, sem cselekedeteit. Érthető módon, hiszen Isten ettől kezdve leveszi Saul életéről a Kezét.Nagyon súlyos dolgokat mond ki az 1.Sám. 15:22-23-ban.! Nyilvánvalóvá teszi az Úr a véleményét az engedetlenség bűnéről, hogy t.i. az engedetlenség=varázslás és ellenszegülés=bálványimádás.Megdöbbentő ! Nagyon el kell gondolkoznunk mindnyájónknak ezekről a bűnökről, hiszen ki az, aki ne vétkezett volna ebben?
Isten ezt üzeni Sámuelen keresztül Saulnak: "Mivel Te megvetetted az ÚR Igéjét, ő meg elvetett téged, és nem leszel király!" (1Sám. 15:23b.)
Vajon kinek a kezébe kerül az ember, akit Isten elvet Maga elől?

P.Szabóné Teodóra
(Ha akarsz a témáról beszélgetni, regisztrálj ha még nem tetted volna meg és látogass el a Portál Fórumára, ahol erről és sok más hasonlóan izgalmas, érdekes témáról beszélgethetsz, kérdéseket tehetsz fel, beszélgethetsz)