A visszahúzott nyilvessző

Keresztelő János születésének ígérete 1.5 Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet. Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint. Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak. Történt pedig egyszer, hogy amikor csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten előtt, a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot. A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat órájában. Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől. Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg. De az angyal így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel, Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé." Zakariás így szólt az angyalhoz: "Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú." Az angyal pedig így válaszolt: "Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek." A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomba. Amikor mégis kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből rájöttek, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt. Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. E napok után fogant felesége, Erzsébet, aztán elrejtőzött öt hónapra, majd így szólt: "Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt."
Keresztelő János születése
1.57 Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele. A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: "Nem, hanem János legyen a neve." Mire ezt mondták neki: "De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának." Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni. Ő táblát kért, és ezt írta rá: "János a neve." Erre mindenki elcsodálkozott. És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent. Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről.Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: "Vajon mi lesz ebből a gyermekből?" Az Úr keze pedig valóban vele volt. (Lukács Evangéliumából)

Zakariás és Erzsébet Isten kiválasztottjai. Isten kegyelméből azt a megtiszteltetést kapják, hogy Jézus Útkészítőjének, Keresztelő Jánosnak a szülei lehetnek. Isten évtizedek, évszázadok sora óta várja az alkalmas időt, hogy elküldje Egyszülött Fiát. Évszázadok és évezredek óta várja, hogy az Egyszülött testté léve hirdesse az Isten kegyelmének esztendejét, az Isten elközelített kegyelmét és ennek a csodálatos eseménynek, az egész emberiség életében évezredek óta várva várt fordulópont bejelentését Keresztelő Jánosra bízza majd. Isten angyala tehát megjelenti az Üdvözítő szószólójának, az Isten Országa meghirdetőjének a személyét.
Ki lesz hát a Szószóló, a Kiáltó Hang a pusztában?!

Zakariás már hosszú ideje várt gyermekre Erzsébettel. Egy meddő asszonnyal élt Zakariás és mindketten előrehaladott korúak voltak. Ismerte Zakariás az Írásokat. Tudta, hogy megérett az idő arra, hogy az emberiséget valaki kivezesse az Isten Ígéretének világosságára, az Üdvösség világosságára ebből a sötétből. Ismerték az írásokat. Tudták, hogy a helyzetük kísértetiesen hasonlít egy másik egykor élt házaspár helyzetére: Ábraháméra és Sáráéra. Bíztak Isten ígéretében, ahogy annak idején Ábrahámék is. Ám Zakariás belesett önnön hitetlenségének ugyanabba a csapdájába, amibe annak idején Sára. Sára nevetett amikor meghallotta Isten ígéretét, hogy fiút fog szülni. Zakariás kételkedett. Isten áldását várják, Isten szabadítására készülnek, s amikor Isten kijelent valamit, akkor jön a kételkedés. Vajon csakugyan azt mondta az Isten? Ugyan hogyan lehetne nekem, Sárának gyermekem? És ha csakugyan igazat mondasz te angyal, mi erre a bizonyíték?
Isten ígéreteitől legtöbbször mi magunk vagyunk akik elválasztjuk magunkat. Sajnos a legtöbb ember szívében ott van ez a kettősség. Az ember alaptermészete ez a bűneset óta. Tudok Isten Igéjéről, akarom is elfogadni, de valahogy a józan ész ha felülbírálja, akkor ott a kételkedés, hogy azért ezeket a bibliai szavakat, kijelentéseket már nem kell annyira komolyan venni. Zakariás is gondolhatta, hogy Ó, hát Ábrahámék ideje óta sok víz lefolyt a Jordánon, bizonyára már nem kell annyira komolyan venni. És nem figyelünk rá, és elhessegetjük a lelkiismeret indítását, és úgy gondoljuk, nem olyan fontos szó szerint venni az Igét, ... aztán csodálkozunk, hol késik az áldás.

Isten csodálatos kegyelme volt, hogy nem úgy gondolkodott, hogy „Jól van Zakariás, nem hittél nekem, akkor így jártál, sajnálom”. Isten sokkal fontosabbnak tartotta Zakariás hitetlenségénél is az Ő eredeti célját, hogy a Kiáltót elküldje. Elküldje a Kiáltót aki világgá kiáltja a pusztában, hogy Térjetek meg, mert elközelített az Isten Országa, a Kiáltót küldi, de a kételkedő Zakariást megnémítja. Nem hittél a Kiáltó ígéretében, akkor néma maradsz.

Tudjátok, nem véletlenül némította el Zakariást. Annyi eszköze lehetett volna megfegyelmeznie. De meg akarta mutatni, hogy ha nem hiszel annak aki Kiált, akkor néma maradsz. Ha nem hiszel Annak aki Megszabadít, akkor rab maradsz. Ha nem hiszel Annak aki az Áldott Orvos, akkor beteg maradsz. Ha nem várod a Kiáltót és nem hiszed el, hogy elközelített, akkor megnémulsz. Ha nem várod a Megváltót és nem hiszed el, hogy elközelített, akkor elkárhozol.
Meg is béníthatta volna Zakariást de ezt a módszert választotta: némuljon meg, ha nem hiszi el, hogy a Kiáltót akarom neki adni...

Lelkészként annyi emberrel találkozom és annyi életet látok. Látok életeket, akiket Isten nagyon meg akart ajándékozni, és meg akart gazdagítani az Ő áldásával és nem kellett az Isten legértékesebb ajándéka, az Üdvösség... aztán ami volt, azt meg elvitte az alkohol... aztán csodálkoznak: mért vagyok ilyen szegény?!
Annyi életet látok, akiket Isten a Békesség Fejedelmével akart megajándékozni és nem kellett az Isten Békessége... és viszály, háborúság lett a családban, egymás ellen fordulás... és csodálkoznak, hogy hol van az Isten szeretete, az Isten békessége? Mért ilyen a világ, mért ilyen az életem? Mért nincs békességem semmiben soha?

Zakariás elnémul... Isten visszaveti. Visszaveti de ez sem céltalan. Tudnia kell a Kiáltó apjának, aki majd nevelni fogja, hogy Isten mit akar, hogy megtanítson a gyermekének...
Zakariás amikor mindenki a gyermek nevét akarja megtudakolni, előbb felírja táblára mintegy megvallja az Istentől kapott nevet: János, „János a neve!” mert ezt a nevet kapta az angyaltól, ezt a nevet hagyta rá Isten, a némaságát a hitetlensége a kételkedése eredményezte, a megoldás a bajára, hogy valósággá váljon az Ígéret és ezt Ő Maga is kimondja. „János a neve” - és megoldódott a probléma.
Tudjátok milyen sokaknak megváltozna az élete, ha meg tudnák tenni amit Zakariás? Isten mindnyájatoknak megígért egy Szabadítót, egy Megváltót, Aki kihoz a sötétből, Aki felszabadít, Aki megelevenít, Aki meggyógyít, Akiben nem hisz ez a világ, mert azt mondja, úgy gondolkodik, ahogy Zakariás gondolkodott: „ez nem racionális”... Megváltozna az életed, ha hittel ki tudnád te is mondani a Neked ígért és Neked adott FIÚ nevét. Kicsoda szabadít meg téged a haláltól? Jézus a neve! Kicsoda vált meg téged a sírtól? Jézus a neve! Kicsoda a te áldott Orvosod? Jézus a neve! Kiáltsd te is amikor egyedül vagy, ki az aki ott van veled a halál árnyékának völgyén is, aki a porod felett is megáll, amikor mindenki porrá tapos és elhagy téged? Jézus a neve, Ő nem hagy el sosem. Ő mindig veled van, Ő az ígéret, Ő a valóság, Ő az, Akinek ha kimondod a Nevét, csoda történik veled, ahogy akkor Zakariással is csoda történt: kimondta annak a nevét akinek a létezését sem tudta elhinni, akiről nem hitte el az ígéreteket és egyszer csak megnyílt a szája erre a névre.
Igen, megváltozik az életed, de ez a változás Jézussal kezdődik. Igen, meggyógyulsz de ez a gyógyulás Jézussal kezdődik. Igen, van szabadulás a bűneidből, de ez a szabadulás Jézussal kezdődik.

Visszahúzott íj.
Tudjátok, Zakariás életét amikor megnémult sokan talán úgy értelmezték: na jól keresztbe tett neki az Isten. Na jól pórul jártál. Na, te már le vagy írva. Nézzétek meg: a papot a szájáért tartják – szokták mondani, hát ezt már a szájáért se lehet tartani, miféle pap az ilyen? A papi szolgálat szokása szerint sorsot vetettek ki végezze el a szolgálatot, rá esett a sors, de mindenki tudta: legközelebb diszkréten ki kell hagyniuk őt mert fogyatékos lett, alkalmatlan... senki nem akart a helyébe lenni, cserélni vele.
Igen. Az életben gyakran érezheted magad úgy, hogy le vagy írva. Megesik az ilyen. Megesik, hogy a söpredékkel vagyunk elkönyvelve, azt kell éreznünk, hogy alkalmatlanok vagyunk, semmire sem vagyunk jók. Azt kell éreznünk, hogy nem, hogy emelkedne az életem csillaga, de inkább kihúnyni látszik. Ám ha Isten gyermeke vagy és ilyen állapotban vagy, ne add fel a kegyelmet mégse. Ne gondold, hogy semmire való vagy, mégse. Ne vesd el magadtól a reménységet mégse. Tudjátok, a Bibliában volt pár ember aki ilyen „semmirevaló volt”, mint a néma Zakariás. József is ilyennek érezhette magát a kút mélyén, a tömlöc sötétjében. Dávid a barlangjában, vagy éppen Illés, Dániel az oroszlánok között? Igen... az Isten gyermekének olykor nem feltétlen a saját kételkedése miatt mint itt Zakariásnak, de megadatik, hogy semmi legyen. Sőt. Nem is nulla, hanem mínusz.

Megadatik, hogy érezzük: nem hogy közeledünk a célhoz, hanem egyenest távolodunk tőle. Tudod milyen ez? Mint amikor a nyilat az íjra illeszti az íjász és hátrahúzza... és hátrahúzza... a nyilvessző pedig távolodik a céltól... de aztán hamar célhoz ér. Józsefet is évekig húzta hátra az Isten, mint hatalmas íjász – és célhoz ért. Dávidot is évekig engedte bujdosásban – és célhoz ért... Jézus is egy jászolba fog megszületni és Egyiptomig kell menniük, sőt még távolabb kell Jézusnak menni: egészen addig míg alászáll a poklokra, de innen harmadnap... tudjátok mi történt... „...alászállt a Poklokra...” - mondja az Apostoli Hitvallás, aztán harmadnap véget ért a „visszahúzás” állapota és áttörte a halál áttörhetetlennek hitt falát, és legyőzte a halált, s megnyílt a sír...

Ne keseredj el, ha az életed visszahúzza Isten. Ha engedi, hogy tapossanak rajtad. Ne keseredj el, mert ideje van ennek is, de az íjász csak azt a vesszőt húzza vissza, amelyet célba kíván juttatni. Van sok "nyilvessző" akik élik a békés életüket és semmi megpróbáltatás, semmi "hátrahúzás", csak elvannak a "tegezben".
Viszont az az idő, amígy Isten mint íjász a nyilvesszőt "hátrahúz" is hasznos a számodra. Ez ugyanis a "célra tartás" a beirányozás alkalma és ideje.
Hasznos volt Zakariás számára is: végiggondolni, hogy állok engedelmességgel az Úr előtt? Hol tart a szívemben az Isten Igéjében való bizalom... s ha rájövök: hiánya van még ennek, ha rájövök: talán én magam hitetlensége, kételkedései miatt is vagyok „hátra tételben” éppen, Zakariás is megértette: erre egy név a válasz: ki kell mondanom a Fiú nevét akit az Isten nekem adott.
Neked is van lehetőséged felismerni, hogy igen, engedetlen voltál sok mindenben eddig az Istennek. S hogy az Isten „visszatart” az azért van, mert célba akar juttatni téged is. Ha akarod, hogy ez megtörténjen, számodra is örömhír: van egy név amitől elpattannak a zárak. Mondd ki hittel, nem mint ígéretet, hanem mint valóságot a neked adott Fiú nevét: „Jézus a neve” amely név előtt elpattannak a zárak, lehullanak a bilincsek, meghajolnak a térdek, mert nem ígéret immár ez a Név, hanem valóság.