Egy üzletember téves számításai

Alapíge: Lukács 12:15-21.
Mit mond egy híres labdarugó Krisztusról?
Stewart A. Jakab evangélista elôadásai Budapesten
1937 december havában

Sok kereskedôt ismerek, akiknek üzleti számításaiba nagy tévedések estek, sôt olyant is ismerek, akinek a tévedése millió pengôkbe került.
Azonban az az üzletember, akirôl most szó lesz, olyan hibát követett el, amit nem lehet pénzzel pótolni, mert az az ô saját lelkébe került. Ha valaki azt hiszi, hogy életében minden felértékelhetô pénzzel, az nagyon téved. Vajon az édesanya szeretetét, vagy egy jó barát hűségét ki lehet-e fejezni pénzben?
Az Ur Jézus azt mondotta, nmit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall. És vajon mit adhat az ember váltságul az ô lelkéért? Más szóval: Lelked értékével mi egyenértékű? A mennyet és poklot átkutathatod, elmehetsz a földnek legvégsô határáig és semmit sem találsz ami a lelkeddel egyenértékű. E világ
kérkedése, e világ népszerűsége, egy filmcsillag vagy sporember hírneve, egy diktátor hatalma, egy király méltósága, Európa minden bűne és jómódja nem képes megváltani senkinek a lelkét. Isten számára sokkal nehezebb egy lelket a pokoltól megváltani mint volt az egész világot megteremteni. Tudjuk a Bibliából, hogy Júdás 30 ezüst pénzen adta el az Ur Jézust ellenségeinek. Mikor tudatára ébredt cselekedetének, eldobta a pénzt a templomban és így kiáltott fel: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért! Oh, mily bolond voltál Júdás! Csupán 30 ezüstpénzre értékelted Jézust?
De vajon te, kedves lélek, nem vagy-e nagyobb bolond Júdásnál? Te mennyiért adod el a lelkedet? 30 ezüst pénzen? Mert igenis, eladod a lelkedet a bűn gyönyöreiért. Eladod Krisztust a népszerűségért, a pénzért, a társadalmi állásodért. A te oktalanságod nagyobb mint Júdásé.
Mi hasznod van, vagy lehet abból, hogy e világnak minden népszerűségét, gyönyörét, jómódját megnyered, de lelkedet elveszíted?
Skóciában történt egy evangélizáló
összejövetelen, hogy egy fiatal leány nagyon meg volt indulva és egész idô alatt könnyezett. Amikor az óra végén felszólítottuk a hallgatóságot, hogy aki szívét át akarja adni Krisztusnak, az maradjon vissza az összejövetel után, ez a lány is tusakodott magával és ezt forgatta elméjében: bárcsak ne kellene holnap este táncmulatságba mennem, én is megtenném. De most mit tegyek?
Megígértem, hogy elmegyek s be kell tartanom az ígéretemet. Nem, ma még nem! Majd a mulatság után! Isten szava mellett a sátán is szólt hozzá. S ô ezutóbbira hallgatott. Elment a mulatságra, ahonnan csak a reggeli órákban tért haza. Hideg, esôs éjszaka volt. Fázott. Otthon lefeküdt és nagyon rosszul érezte magát. Hozzátartozói csak délfelé vették észre rosszullétét és azt, hogy már haldoklik, amikor hangos kiáltást hallottak szobájából. Édesanyja beszaladt hozzá és megkérdezte mi a kívánsága? A leány egy kalapácsot kért anyjától, aki értelmetlenül bámult leányára, hogy mit akar a kalapáccsal? Azt hitte láza van és félrebeszél. De a
leány megismételte kérését, sôt egy szeget is kért hozzá. Édesanyja összetört szívvel teljesítette leánya kívánságát, aki azt is kérte, hogy a szeget üsse be ágya mellett a falba és táncruháját akassza reá. Édesanyja azt hitte, csupán látni akarja azt a ruhát, melyben élete utolsó estéjén mulatott, de amikor minden készen volt, a leány így szólt: "Anyám, ez a ruha az én lelkemnek az ára!" Azután meghalt.
Oh, mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall!
Az az üzletember, akirôl történetem szól, Palesztína legjobb hírű és legtöbb sikert elért kereskedôje volt. Amihez hozzányúlt, arannyá lett a kezében. És amikor ez az ember élt, Keresztelô János a Jordán mellékén evangélizáló összejöveteleket tartott. Feltételezem, hogy ezt az üzletembert is meghívták az összejövetelekre s ô talán azt kérdezte, mirôl fog János beszélni? S azt a feleletet kapta: Az eljövendô Krisztus evangéliumáról! Erre ô elutasította a meghívást: ez engem nem érdekel, én üzleti ügyeimmel nagyon el
vagyok foglalva és nincs idôm ilyesmire. -
Szegény oktalan ember, meghalni majd lesz idôd! - Én nem hiszek ebben a vallásos nyugtalankodásban, gondolta ô; ez az evangélium is csak olyan szenzáció, mint a többi: 3 napig tart! Azon persze nem ütközött meg az üzletember, ha a politikai vagy gazdasági kérdés körül volt nyugtalanság. És csak az üzletért való elragadtatást szerette. Igen, azt, ha a pénz csak úgy ömlött a pénztárcába! Egy napon ez az üzletember körüljárta gyönyörű palotáját; a nap csodálatosan tűzött le az égbôl s boldog volt jómódjának tudatában. Mintegy önmagához intézte szavait: Palesztina legjobb módú üzletembere vagyok, nézzétek csodálatosan szép otthonomat, feleségemet és gyermekeimet s mily hatalmas gazdagság birtokossa vagyok. Azután megszemlélte gazdasági épületeit: itt valami változtatásra van szükség - mondotta. Ezt az épületet majd lerontatom és egy sokkal hatalmasabbat építtetek a helyébe. Elhívatta építészét és egy délutáni tea mellett megbeszélték, hogy milyen tervek alapján
építhetik fel Palesztína legnagyobb épületeit. Este családjának csodákat beszélt terveirôl és a leendô új gazdagságról. Családja késôbb lefeküdt, ôt azonban az éjfél is ott találta íróasztala mellett, amint a terveket szemlélte, melyek alapján az új gazdagság felépül.
Az óra hangos ütése belecsendül az éjszakába: 1,2,3, ..... 12. Éjfél ... Hirtelen idegen érzés fogta el ôt, remegni kezdett. Mi bajom, kérdezte önmagától? Most valaki hirtelen kopogtat az ajtón. Összerázkódik. Ki jöhet ide éjfélkor? Még egyszer kopogtatnak! És a szobába belép a halál ... Az ember felugrik helyérôl, hátrálni kezd és ijedten kérdezi: Ki vagy? - A halál! - Kicsoda? - A halál! - Mit akarsz? - Érted jöttem! - De hiszen én nem küldtem érted?! - Igaz! Nagyon kevesen küldenek értem.- De én nem vagyok készen! - Oh, nagyon kevesen vannak készen, amikor jövök! - A halál erre odalép az emberhez, de ô rémülten rohan elôle a szoba másik sarkába, hátsó zsebébe nyúl, hogy kivegye onnan duzzadt pénztárcáját s egész tartalmát felajánlja a
halálnak: csak egy órát, egyetlen egyet adjon neki, hogy a halálra elkészülhessen. - Bolond, egy órát?! - A halál nevet! - A pénz nekem semmi! Az örökkévalóságban a pénznek semmi értéke nincsen. A mennyországban az üdvözültek arany utcákon járnak! A pokolban pedig multimilliomosok összes vagyona sem elég arra, hogy kínjukat csak egy csepp vízzel is enyhíteni tudják. S ez az okos üzletember rémülten elkiáltotta magát, amikor a halál jeges kezét a vállára tette! A felolvasott Ige azt mondja: "Bolond! ez éjjel elkérik a te lelkedet tetôled!" Milyen sírfeliratod lesz? Bolond? Az emberek azt mondták ez üzletemberrôl, hogy ô Palesztina legokosabb embere, s ô maga is elhitte ezt magáról. De Isten bolondnak nevezi!
Többszáz évvel ezelött Angliában a királyoknak udvari bolondjuk volt. Egyik király annyira meg volt elégedve bolondjával, hogy egy alkalommal aranypálcát ajándékozott neki s azt mondotta, hogy ha talál magánál
bolondabbat, akkor ajándékozza neki a pálcát. Néhány hónappal késöbb a király súlyosan
megbetegedett. Halálos ágyán az udvari bolond is meglátogatta. A király beszélgetni kezdett vele s azt mondotta, hogy ô most nagy útra készül. Hová és mennyi idôre? kérdezte a bolond. Egy hétre, vagy egy évre? Nem, felelt a király, az örökkévalóságba vezet az én utam, ahonnan nincs visszatérés! - És el vagy készülve erre az útra? - A király lehajtotta fejét és így szólt: Nem! - Akkor visszaadom az aranypálcát, amit nekem adtál, mert te vagy a legnagyobb bolond!

Én most azért beszélek a halálról, mert az élet legnagyobb valósága a halál! És mert 10 ember közül 9 váratlanul, hirtelen hal meg. Ki a világ legnagyobb legyôzôje? Napoleon? Nagy Sándor? Vagy talán a mai híres államfôk? Nem! A világ legyôzôje a halál! És ezen a világon emberek milliárdjait fűzi rabszolga-láncra! A halál nem ismeretlen és a halál nem tetszetôs. Bizonyos vagyok benne, hogy minden családi életben találkoztak már vele. Nálunk elôször elvitte 5 éves öcsémet. Késöbb ismét bekopogtatott s elvitte édesatyánkat. Oh és mennyit tudnék
beszélni összetört szívekrôl, keserves sírásról és vígasztalhatatlan bánatról, ami a halál nyomában következett. És mégis, - amikor vége a temetésnek, vége a sírásnak és búsulásnak, amikor levetettük a fekete gyászruhát, - szakítunk mindennel, ami reá emlékeztet és megfeledkezünk a halál valóságáról. De a halál újra eljön, elviszi valamelyik kedvesünket és ... ismét váratlanul érint! Ezért beszélek a halálról!

Figyeljük meg mi volt a szóbanlévô üzletember legnagyobb tévedése? Az, hogy mindig arról beszélt: mit teszek ÉN? De sohasem kérdezte vajon mit tehetne Isten? Az élet kalkulációjából teljesen kihagyta Istent. Csupán e világnak élt és sohasem gondolt az örökkévalóságra! Elfelejtette, hogy elôször jön a halál, azután az ítélet! Ez volt az ô tévedése! Oh, kedves lélek, szívem mélyébôl kérlek, könyörgök, ne kövesd el ennek az embernek a hibáját!
Bizonyára sokan tiltakoznának az ellen, haatheistának nevezném ôket. És mégis meg kell mondanom: hiszed ugyan, hogy van Isten, de úgy élsz, mintha nem
volna! Mindenki önmagáról ad majd számot Istennek, mert tudd meg, hogy jön egy nap, amikor mindnyájunknak meg kell állnunk Isten színe elött! És ezt a napot senki, senki el nem kerüli, akár hisz benne, akár nem! És aztán jön az örökkévalóság!
Ez a bölcs üzletember olyan okos volt, hogy egy pengôt sem engedett kicsalni magától, de nem vette észre, hogy az ördög a lelkét csalja el tôle! Kedves Barátom! Mit használ neked, ha az egész világot megnyered is, de lelkedben kárt vallasz?! Kérlek, ne add el a lelkedet bűnért, népszerűségért, üres, semmitmondó névért, rangért, vagy akár hírnévért!
Ne add el Jézus Krisztus és ne légy Júdáshoz hasonló! Hanem jöjj hozzá még ma és fogadd el Öt, mint lelked megmentôjét és üdvözítôjét!
Végezetül azt szeretném megmondani, hogy én két okból vagyok keresztyén: 1.azért, mert lehet, hogy még ma meghalok és ha Krisztus nélkül halnék meg, akkor Krisztus nélkül lennék a pokolban; 2.azért, mert lehet, hogy nem halok meg hanem élek, s itt sem akarok Nélküle élni, mert a
Krisztus nélküli élet teljes, tökéletes üresség! Némelyek azt hiszik, hogy a templomban születtem, bibliával és énekeskönyvvel a kezemben s egy Istent dicsôítô éneket énekeltem. Oh nem, én ismerem az életet s éppen azért lettem hívô keresztyénné, mert megiszmertem a bűnös életet, ezt pedig tovább folytatni nem akartam. Amen.

Értékeld a cikket: 
No votes yet